Viktória királynő és Abdul (kritika)

MEGOSZTÁS

Stephen Frears már megint az angol királyi család titkaiban vájkál, és milyen jól teszi. Az idős Viktória királynő és indiai szolgája, Abdul Karim között szövődő mély barátság egy igazán érdekes és különleges szelete a szigetország történelmének.

Abdul Karim (Ali Fazal) eredetileg egy egyszerű indiai tisztségviselő, írnok volt egy agrai börtönben. A férfi akkor került először kapcsolatba Viktória királynővel (Judi Dench), amikor a rabok által szőtt szőnyegekből válogatott a számára, később pedig Angliába utaztatták, hogy részt vegyen a királynő Arany Jubileumán és átadjon neki egy jelképes ajándékot az indiai nép nevében. Karim kedves, kíváncsi és őszinte természete azonnal érdeklődést kelt a királynőben, ugyanis a fiatalember tökéletes ellenpontja az unalmas, konzervatív udvartartás tagjainak. Viktória és Abdul között őszinte barátság szövődik. A férfi először csak egyszerű ajtónálló, de a királynőnek köszönhetően egyre gyorsabban halad felfelé a ranglétrán és végül bizalmasa, sőt lelki tanítója, munsija lesz az uralkodásba belefáradt, szépkorú Viktóriának, aki kapcsolatuk hatására teljesen kivirul, és újra kezdi elhinni, hogy még számára is sok szépséget tartogat az élet.

Azt nem is lehet kérdés, hogy Judi Dench csodálatos a szerepben, ez elsősorban az ő jutalomjátéka, ami meglehetősen Oscar gyanús. Dench igazi színész királynő és nem pusztán azért, mert éppen uralkodót alakít. Felülmúlhatatlan őszinteséggel jeleníti meg a vásznon az öregség testi és lelki terheit, de arra is képes, hogy egy szempillantás alatt öreg matrónából újra őszinte, bohókás, bizakodó kislánnyá váljon.

Frears ismét gyönyörűen körbejárja egyik legkedvesebb témáját, az uralkodás mérhetetlen felelősségét, az élethosszig tartó szolgálat legkülönbözőbb aspektusait. Hatásosan és érthetően tárja elénk a terhet, amit ez ténylegesen is jelent.

A film egyetlen gyenge pontja, hogy nagyon egysíkúan, elnagyolva ábrázolja Viktória udvartartását. Frears egytől egyig úgy mutatja be őket, mint felfuvalkodottan pöffeszkedő vérkonzervatív majmokat, akik egyértelműen csak rosszindulatból, irigységből és ármányból cselekedhetnek. Különösen nagy kár, hogy nem kap nagyobb szerepet Viktória és fia, Bertie, a Walesi Herceg (Eddie Izzard) kapcsolata. Frears pusztán a Karim ellen lázadozó udvartartás egy átlagos elemévé teszi Bertie figuráját, azt pedig, hogy a trónörökös együtt ármánykodjon és bandázzon a szolgákkal igazán nehéz elképzelni. Ráadásul Eddie Izzard kivételes karakterszínészi tehetségét sokkal jobban is kihasználhatta volna a rendező. Plusz mélységet és színt vihetett volna a történetbe.

Összességében így a végeredmény nekem kicsit túl színpadias lett, főleg a királynő elleni furcsa lázadás jelenete teljesen hihetetlen, még szerencse, hogy Judi Dench ezt is át tudja hidalni fantasztikus karizmájával.

Ali Fazal is jól játszik, de nem feltétlenül kiemelkedő, talán csak a nagy búcsú jelenetben ér fel partnernőjéhez. Inkább fogalmazzunk úgy, hogy megfelelően teljesít az egész film alatt.

Az tény, hogy mindenképpen szegényebbek lettünk volna, ha Frears nem készíti el ezt az igazán részletgazdag és szép filmet erről a különös barátságról, de az is igaz, hogy a Viktória királynő és Abdul nem tudja túlszárnyalni A királynő 2006-os sikerét, talán pontosan azért, mert olyan nagyon hasonlítanak egymásra.

Ettől rendezőnk mostani munkája még egy szép és megható darab, amit mindenkinek csak ajánlani tudok, aki minőségi szórakozásra vágyik.

Viktória királynő és Abdul (kritika)Egy szép és megható darab, amit mindenkinek csak ajánlani tudok, aki minőségi szórakozásra vágyik.8SzerintünkOlvasói értékelés: (1 Szavazás)7.9

The post Viktória királynő és Abdul (kritika) appeared first on Rated.hu.