Vígjáték, ami feltölt erővel és vidámsággal (A boldogság titka – kritika)

MEGOSZTÁS

5_3

Daniel Burman a film írója és rendezője azt nyilatkozta egy régi interjúban, hogy egyáltalán nem szeret a filmezéssel technikai szempontból foglalkozni. Nem igazán érdekli, hogy mit honnan vesz a kamera és milyen a világítás. Ő csak mesélni akar. Elmesélni egy jó történetet. A boldogság titka egy üdítően kedves és vicces történet. Burman kétségkívül érti a dolgát. Nem foglalkozik felesleges dolgokkal, csak mesél!

Eugenio és Santiago ősidők óta ismerik egymást. A két középkorú férfi kapcsolata szinte már jobban hasonlít egy sziámi ikerpár szimbiózisára, mint barátságra. Ők ketten mindent együtt csinálnak, egyformán öltöznek, ugyanaz a hobbijuk és közös vállalkozást is üzemeltetnek, mely remek életkörülményeket biztosít a számukra. Boldogok és elégedettek életükkel, legalábbis Santiago így gondolja. Egyik nap azonban Eugenio nyom nélkül eltűnik. Barátja nyomozni kezd utána, hogy segítsen Eugenio vigasztalhatatlan és egy hangyányit gyógyszerfüggő feleségének. Laura és ő pedig olyan titkokat tudnak meg a keresés során, amik jócskán felforgatják addigi csendes, megszokott életüket.

Burman sztorija szórakoztató és vicces. Olyan fajta film ez, amit számtalanszor megnézne az ember az esős és unott vasárnap délutánokon, vagy egy igazán vacak nap után, amikor nem vágyik másra csak valami kellemes, bátorító, szívmelengető dologra. Remek kis vígjáték ez. Azon kívül, hogy maximálisan kikapcsol, egy kicsit még el is gondolkodtat, feltölt erővel és vidámsággal.

A filmben szereplő karakterek szimpatikusak, esendőségükben bármikor magunkra ismerhetünk, nevethetünk rajtuk, vagy éppen sírhatunk velük a megható pillanatokban. A színészek kivétel nélkül remek alakítást nyújtanak. Burman humora pedig egyszerűen kiváló, a poénok ott csattannak, ahol éppen szükség van rájuk. A sztori egy kicsit ugyan kiszámítható, mégis végig izgalmas marad.

A rendezőtől kifejezetten okos húzás volt, hogy nem rágja a szánkba a film végén, hogy mi is az a nagy titok, amire a film címe utal, csak jelzi az utat. A többit pedig a nézőre bízza, hogy szabadon gondolkozhasson saját barátságain, szerelmein és álmain.

A film rávilágít arra, hogy a boldogságot nem a nagy kihívásokban kell keresnünk, bár a kis lépések is sokszor óriásinak tűnnek, ha éppen reménytelenül elvesztettük önmagunkat. A harmóniát pedig néha csak egy fájdalmas döntéssel teremthetjük meg az életünkben.

Annyival azonban tartozunk magunknak, hogy azt, ami már nem szolgál minket, egyszerűen hátra hagyjuk, még akkor is, ha ez először kicsit félelmetes.

Szóval Burman tényleg érti a dolgát. A boldogság titka egy hibátlan kis vígjáték, amit valóban érdemes megnézni és nevetni az életen!

Vígjáték, ami feltölt erővel és vidámsággal (A boldogság titka – kritika)Burman sztorija szórakoztató és vicces. Olyan fajta film ez, amit számtalanszor megnézne az ember az esős és unott vasárnap délutánokon, vagy egy igazán vacak nap után, amikor nem vágyik másra csak valami kellemes, bátorító, szívmelengető dologra.8SzerintünkOlvasói értékelés: (1 Szavazás)7.0

The post Vígjáték, ami feltölt erővel és vidámsággal (A boldogság titka – kritika) appeared first on Rated.hu.