Van, amit Hollywood jobban tud? (A klán – kritika)

MEGOSZTÁS

Pablo Trapero megtörtént eseményeket feldolgozó maffia mozija már Velencéből is elhozta a legjobb rendezésért járó Ezüst Oroszlánt. Az izgalmas thriller a Buenos Aires-i Puccio család hátborzongató története. A hírhedt família hosszú ideig makulátlannak látszott a külvilág számára, ám takaros családi házuk zárt ajtaja mögött döbbenetes bűntetteket hajtottak végre. Izgalmas lélektani dráma egy könyörületet nem ismerő családfőről.

A film a Falkland-szigeteki háború után a nyolcvanas évek derekán játszódik. Arquímedes Puccio (Guillermo Francella) a mintaszerű családapa nagy megbecsülésnek örvend a környéken. Kis vegyesboltja remek forgalmat bonyolít, a vevői szinte már családtagként tartják számon, legidősebb fiát pedig egyenesen istenítik, hiszen Alejandro (Peter Lanzini) hatalmas rögbisztár.

A Puccio család azonban egyáltalán nem él olyan példás életet, mint az első ránézésre látszik. Arquímedes ugyanis igazából az argentin kémelhárítóknál dolgozik és az a feladata hogy, embereket raboljon el a busás váltságdíj fejében. Az üzlet virágzik, a családfő pedig egész rokonságát beszervezi az akciókba, hogy aztán meghitt otthonuk fürdőszobájában láncolhassák a radiátorhoz az áldozatokat. A kegyetlen apa aztán a politika viharában elveszti állását az elhárításnál, az emberrablással azonban nem hagy fel, hiszen ez az, amihez a legjobban ért. A hatóságok hathatós támogatása nélkül azonban már nem mennek olyan simán a dolgok, arról már nem is beszélve, hogy a belső egység is megrendül, amikor Alejandro szerelmes lesz.

Trapero filmjét óhatatlanul is párhuzamba kell állítanunk a Johnny Deep főszereplésével készült Fekete misével. A két film hangulata ugyanis nagyon is hasonlít egymásra, bár a rendezők különböző megoldásokkal dolgoztak. Scott Cooper direktor a Fekete misében nem flancol semmivel és a lineáris történetmesélést választja, míg Trapero inkább ugrál az időben, hogy megerősítse a sztori valóságos voltát. Utóbbi talán egy kicsit izgalmasabb, bár ami az előnye az a hátránya is, hiszen így nem tudjuk nyomon követni Puccio lélektani átalakulását szörnyeteggé. A Fekete misét pontosan az tette nagyon izgalmassá, hogy végig követhettük Johnny Deep átváltozását. Trapero nem hagy ilyen lehetőséget főszereplőjének. Guillermo Francella, akit eddig leginkább könnyedebb szerepekben láthattunk, jól adja a jéghideg tekintetű gonosztevőt, aki a végletekig terrorizálja saját családját, mégsem annyira meggyőző, mint Johnny Deep a Fekete misében. Francella teljesítménye némileg hullámzó. Néha tökéletesen el tudja hitetni magáról, hogy egy hidegvérű gyilkos, egyes jelenetekben azonban érthetetlen, hogy miért fél a családja ettől a kivénhedt, nevetséges kis öregembertől. Trapero a film végéig nem nagyon koncentrál a lélektani szálra. Bár a film tulajdonképpen Alejandro függetlenedésének története, mégsem túl meggyőző a karakter vívódása. Nincs különösebb súlya a hezitálásának, valahogy elveszik a menő filmzenék között.

A film igazából akkor válik mérhetetlenül izgalmassá, amikor lebukik a banda. Innentől kezdve hihetetlenül felpörögnek az események és sűrítve kapjuk meg az annyira hiányolt drámaiságot.

A film jó, de nem kiemelkedő. Trapero megérdemelten nyert rangos díjakat rendezésével, de Hollywood azért mégis jobban ért a feszültség és az izgalom fokozásához, ha thrillerről van szó. Ahogy Puccionak az emberrablás, nekik ez a mesterségük.

Van, amit Hollywood jobban tud? (A klán – kritika)Trapero megérdemelten nyert rangos díjakat rendezésével, de Hollywood azért mégis jobban ért a feszültség és az izgalom fokozásához, ha thrillerről van szó.6.5SzerintünkOlvasói értékelés: (0 Szavazások)0.0

The post Van, amit Hollywood jobban tud? (A klán – kritika) appeared first on Rated.hu.