Tulipánláz (kritika)

MEGOSZTÁS

Justin Chadwick készített feldolgozást, Deborah Moggach azonos című regényéből, amely remek korrajzot ad a 17. századi Amsterdamról, egy romantikus történet keretében.

Az 1700-as évek Amszterdamjában, Sophia az árvaházi kislányt egy jobb jövő reményében hozzáadják egy idősebb, ámde annál gazdagabb kereskedőhöz. Ez a frigy megteremti saját maga és testvérei anyagi biztonságát is. A boldogtalan házasság egyhangú hétköznapjai azonban váratlan fordulatot vesznek, amikor Sophia férje, egy ifjú festőt bíz meg portréjuk elkészítésével. A festő és a fiatal nő hamar egymásba szeretnek. Nem látván más kiutat reménytelen helyzetükből, minden pénzünket a tulipántőzsdén teszik kockára.

A történetet Sophia szobalánya narrálja végig, akinek sok elszólásából már sejthetjük a végkifejlet irányát. A kor szellemének megidézésenként, egy nagyon szép, és tényleg igazán igényes díszleteteket és jelmezeket vonultatnak fel a készítők. Amszterdam kereskedelmi, halbűzös kikötőjét, a macskaköveken átvonuló szedett-vedett seregletet szinte megelevenedve látja maga előtt az ember, mintha ténylegesen is lelépnének a vászonról. Sajnos a történet már nem ezt az érzést adja vissza a nézőnek. A film a saját műfajába is belegabalyodik, mert romantikusnak nem elég romantikus, realistának meg harmatgyenge. Gondolok itt arra, hogy a szegény árvaházi lány egy számára anyagilag előnyös, de a boldogságát nézve visszás házasságát nem éli meg teherként. Viszolyogva bár, de zokszó nélkül várja minden este, hogy nála jóval idősebb férje gyerekkel ajándékozza meg. Mégis a nő nem borzong ettől eléggé, miközben ez láthatóan teher számár, a férje pedig, aki kvázi megvásárolta magának, nem elég türelmetlen, hogy három év elteltével sem ajándékozza meg gyerekkel. A másik sarkalatos probléma, hogy elég nehéz eldönteni, hogy tulajdonképpen kik az igazi főszereplők. Ha csak a filmvásznon eltöltött időt vesszük alapul, akkor egyértelműen Sophia (Alicia Vikander) és festő szerelme (Dane DeHaan). Ugyanakkor, ha a történet egészét nézzük, akkor a második szálként felvonultatott szobalány (Holliday Grainger) és halárus szerelmi története fonja át az egész filmet és tulajdonképpen ez ad neki keretet is.

Az önfeláldozó fiatal lány szerepénben most nem sikerült olyan átütő alakítást hoznia Ailcia Vickadernek, ugyanakkor Dane DeHaanne-el való románcuk nagyon jól működik a vásznon. Nem Christoph Waltz hibája, hogy a regény és ennek adaptációja során, a vén kecske szerepében kissé nevetségessé válik a végére. Azt azonban nem értem, hogy miért kellett beleerőltetni Cara Delevingnét ebbe a filmbe. Talán egyszerre tartottak kávészünetet a Valerián forgatásán Dane DeHaannel és nem volt jobb dolga?

Tulipánláz (kritika)Sokszor volt olyan érzésem, hogy a lenyűgöző jelmezek és a korhű díszletek, ellenére a történet sokat rontott az összképen.6SzerintünkOlvasói értékelés: (1 Szavazás)5.3

The post Tulipánláz (kritika) appeared first on Rated.hu.