Romantikus dráma érzelmek nélkül (Brooklyn – kritika)

MEGOSZTÁS

Emory Cohen as "Tony" and Saoirse Ronan as "Eilis" in BROOKLYN. Photo courtesy of Fox Searchlight Pictures. © 2015 Twentieth Century Fox Film Corporation All Rights Reserved

Nagy várakozás előzte meg részünkről a Brooklyn c. filmet. Nem lehet rá hatalmas panaszunk utólag, de sajnos dicsérni sem érdemes különösebben. Elszórakoztat ugyan, de többet nem igazán várhatunk ettől a romantikus drámától, melyben jócskán lett volna még potenciál egy emlékezetesebb alkotásra is.

Eilis (Saoirse Ronan) a fiatal és tapasztalatlan lány küzdelmes életet él az ötvenes évek Írországában. Nővére egy szebb jövőt álmodott neki, ezért Amerikába küldi, hogy jobb életet biztosíthasson számára. A lány elhagyja hazáját és Amerikába költözik, ahol először nagyon idegenül érzi magát, de nem adja fel és hamarosan egy igazán magabiztos és talpraesett ifjú hölgy válik belőle. Kisvártatva a szerelem is rátalál, amikor egy jóravaló olasz fiú kezd udvarolni neki. Régi életét azonban nem tudja olyan egyszerűen a háta mögött hagyni, mint azt először gondolta. Írország haza várja a lányt.

Tulajdonképpen ezzel mindent el is mondtuk a filmről, amit csak lehetséges, mert ennél nagyobb bonyodalom nem is történik benne.

Nick Hornby forgatókönyvíró minden különösebb jellemrajz nélkül meséli el a történetet, mintha nem lenne ideje a részletesebb mesére. Ez azért is különös, mert Hornby olyan remek történetek kiagyalója, mint a Pop, csajok, satöbbi, ami megjelenése után tarolt a könyv eladási listákon, vagy az Egy lányról, amit szintén agyon dicsértek a kritikusok. A Brooklyn ezekhez a történetekhez képest egy üres, elhagyatott kagylóhéjra emlékeztet, ami már régen összetört azon a bizonyos ír tengerparton, ahol Eilis hazatérte után barátaival múlatja az időt.

A sztori klasszisokkal élvezetesebb lehetne, ha Hornby csak egy kicsivel több időt fordított volna a jellemek megrajzolására és nem csak unalmas klisékkel ábrázolja szereplőit. A hiányos motiváció és a hézagos jellemábrázolás agyoncsapja a legdrámaibb jeleneteket is. A szereplők érzései a felszín alatt maradnak és csak néhány könnyes szempár utal arra, hogy éppen szenvednek.

Hornby azt sem magyarázza el részletesen, hogy miért kell Eilist Amerikába küldeni. A lánynak állása van, a családja egy egészen szép házban él, anyja és testvére is megbecsült tagja a közösségnek, van előttük étel, szemlátomást cseppet sem szenvednek olyan nagyon. Az egy dolog, hogy az ír társadalom az 1950-es, 60-as években nagyon rossz helyzetben volt és tényleg tömeges volt a kivándorlás, de akkor nem kéne ezt legalább képi szinten láttatni velünk nézőkkel?!

Az ír és az amerikai kultúra közötti különbséget is csak pár színes ruha, meg egy napszemüveg jelképezi, na meg az, hogy az amerikaiaknak megvan a magukhoz való eszük és még otthon felveszik a fürdőruhájukat, ha a strandra mennek.

A színészek legalább jók, nélkülük egészen biztosan nem lenne ilyen szórakoztató a film. Saoirse Ronan minden tőle telhetőt megtesz, hogy hozzáadja Eilis karakteréhez azt a pluszt, amit az írónak nem sikerült, az Oscarhoz ez azonban nem lesz elég.

Romantikus dráma érzelmek nélkül (Brooklyn – kritika)A sztori klasszisokkal élvezetesebb lehetne, ha Hornby csak egy kicsivel több időt fordított volna a jellemek megrajzolására és nem csak unalmas klisékkel ábrázolja szereplőit.6.5SzerintünkOlvasói értékelés: (1 Szavazás)5.5

The post Romantikus dráma érzelmek nélkül (Brooklyn – kritika) appeared first on Rated.hu.