Nyomd, bébi, nyomd (kritika)

MEGOSZTÁS

Valahogy nem láttuk magunk előtt eddig, hogy mennyire menő is lehet egy akciófilm, ha a zene hajtja. A Nyomd, Bébi, nyomd képes egy új oldaláról megmutatni nekünk a műfajt, ami biztosan nem lett volna ennyire élvezetes, ha nem Edgar Wright (Haláli hullák, Vaskabátok, Világvége, Scott Pilgrim a világ ellen) készítette volna el. A brit rendező remekül keveri a humort, az adrenalindús akciót és a drámát is, mindemelett pedig vagy 30 dallal tuningolja fel a történéseket. A választott zenék ugyan erősen ízlés dolgát képezik, de kétségtelen tény, hogy itt ez most teljesen másodlagos fontosságú, az élmény a lényeg.

A nem túl férfias nevű Bébi (Ansel Elgort) nem tűnik első ránézésre veszélyes arcnak. Mondjuk ő maga nem is, de a ‘hobbija’ mindenképpen játék a tűzzel. A hallgatag srác ugyanis bankrablók sofőrje, ráadásul ő a legjobb a ‘szakmában’. Nem feltétlenül ez élete álma, de Dokinak (Kevin Spacey) való tartozása miatt kénytelen itt kohozni magából a maximumot. Aztán egy nap feltűnik egy lány (Lily James), aki miatt hajlandó lenne mindent a háta mögött hagyni, ha épp nem akkor sülne el balul egy akció. Azon túl, hogy Doki sem akarja cask úgy elengedni Bébit, a rablók közül is sikerül néhány súlyosabb arccal összeakasztania a napszemüvegét.

Wright azt mesélte, hogy már a forgatókönyv megírása előtt összeállt a fejében, mely dalokra fog épülni a film. Emiatt talán a kelleténél jóval személyesebb a végeredmény, de csak azért mert egy-két nóta nem nyeri el a tetszésünket, nyilván nem vonulunk ki a teremből. Amúgy is a megvalósítás a lényeg, a zenés koreográfiák pedig baromi jól lettek kialakítva még egy egyszerű utcai séta esetében is. Fontos kiemeleni, hogy itt nem musicelről van szó, a szereplők max a félig hamis hangukat egy-egy flört alkalmával engedik ki.

Amúgy Ansel Elgortot talán most zártuk csak igazán a szívünkbe. A fiatal színész szerepelt már a nagy sikerű Csillagainkban a hiba és a közepesen pocsék Beavatott-filmekben is, de itt most annyira laza és mindez oly mértékben jól áll neki, hogy egy pillanat alatt a maga oldalára állítja a nézőt. Karaktere miatt ez mondjuk nem is annyira nehéz számára, a sérült, nehéz multú fiú amolyan szuperképességek nélküli (ok, a vezetési stílusa szinte már földöntúli) szuperhős szerepben tetszeleg.

Kevin Spacey nem csak hogy a House of Cards forgatásáról ugrott át elkészíteni a filmet, de szinte ugyanazt a számító, alattomos figurát hozza, mint a sorozatban. Mondjuk szerencsére a film egyik nagy erénye az is, hogy a szereplők nem teljesen kiszámíthatóak előre. Ahogy a rablóbanda tagjai, Haver (Jon Hamm) és Dili (Jamie Foxx) sem teljesen azok a típusú emberek, mint amelyinnek elsőre tűnnek.

A Nyomd, bébi, nyomd másik fontos tulajdonsága, hogy végig izgalmas tud maradni. Történetével nem újítja meg a filmvilágot, de a már említett megvalósítással hozott egy jó adag friss vért a zsánernek. Az akcók kellőképen lebilincselőek, ha épp meghökkentőt húz a film, az is nagyon jól működik, illetve teljesen öntörvényűen, a kiválasztott dalok teljes hosszáig tartó akciót mutat be, olykor tökéletes ritmusban a zeneszámokkal. A nyár üdítő élménye ez az alkotás, ami Wright korábbi filmjeihez hasonlóan nem merül egy könnyen a feledésbe.

Nyomd, bébi, nyomd (kritika)A nyár üdítő élménye ez az alkotás, ami Wright korábbi filmjeihez hasonlóan nem merül egy könnyen a feledésbe.8SzerintünkOlvasói értékelés: (1 Szavazás)8.2

The post Nyomd, bébi, nyomd (kritika) appeared first on Rated.hu.