Nem minden arany, ami fénylik! (Arany – kritika)

MEGOSZTÁS

Matthew McConaughey a 2005-ös Szahara és a 2008-as Bolondok aranya után ismét a kincs nyomába ered, de szerencsére, az előbbi két filmmel ellentétben, most a kiváló színészi képességeit is megcsillogtatja.

A film az aranybányászat történetének egyik legnagyobb átverését meséli el, igaz történet alapján készült. Kenny Wells (Matthew McConaughey) egy csőd szélén álló bányászati cég tulajdonosa, minden pénzét elvesztette, a házát is elárverezték, így barátnőjénél (Bryce Dallas Howard) kénytelen meghúzni magát. Hiába kapja sorra a pofonokat az élettől, nem adja fel az álmait. Mindent egy lapra tesz fel, így egy alkoholmámoros éjszakán jött ötlettől vezérelve összeáll a fiatal geológussal, Michael Acostával (Edgar Ramirez) – aki szintén nem a karrierje csúcsán áll -, és együtt vágnak neki az indonéz dzsungelnek, hogy aranyra leljenek. A kemény munka nem volt hiábavaló, megtalálják a hihetetlenül gazdag lelőhelyet. A Wall Streeten hamar híre megy a szenzációnak, pillanatok alatt elkapkodják a cég részvényeit. A gyors meggazdagodás azonban szemet szúr a befektetőknek, az indonéz kormánynak, a nagyhatalmú politikusoknak és az FBI-nak is. A kérdés, hogy sikerül-e Wellsnek visszatáncolnia a szakadék széléről.

Az Oscar-díjas Stephen Gaghan 11 év pihenő után rendezte meg az Arany című filmjét, ami a Wall Street farkasához hasonlóan a világot uraló gazdagságot, pénzt, és a siker utáni vágyat hivatott bemutatni. Sajnos Scorsese-i magasságokba nem jut el, rengeteg ugyan a párhuzam, de óriási ellentétek is vannak a két film között. Míg Scorsese főhőse igazi nagyhal a Wall Streeten, addig a lecsúszott, iszákos, igénytelen Kenny Wells keményen megdolgozik a gazdagságért.

Matthew McConaughey az utóbbi években igazán fontos szerepeket kapott és meg is ugrotta a lécet, sorra kiváló alakításokat nyújtott, sőt igazi átváltozóművész lett. Megdöbbentő a kockás has, majd a csontváztest után a kissé kopaszodó, pocakos, kusza fogú színész, akinek gesztusai, és minden mozdulata uralja a filmet. A retinánkba ég az az arc, amikor Kenny megsimogat egy tigrist, hogy bizonyítsa keménységét.

Sajnos a történetet néhol kissé zavarosnak és felszínesnek érezhetjük. Számomra nem derült ki, hogy mindez a rendező hibája, vagy csupán Matthew McConaughey csodálatos alakítása mindenről elveszi a figyelmünket. Edgar Ramirez szinte eltörpül mellette, holott az ő szerepe is fontos a sztori szempontjából. Bryce Dallas Howard kiválóan hozza a kissé egyszerű, tudatlan barátnőt, aki mindig kiállt szerelme mellett. Kár, hogy belőle sem kapunk többet néhány rövidebb jelenetnél.

Az Arany nem csak a pénzről és az amerikai álomról szól, hanem arról a hatalmas szenvedélyről is, ami hajtja a két férfit. Sőt ez a szenvedély változtatja az üzleti partnerséget életre szóló barátsággá kettőjük közt.

Tudom, hogy már csak a hasonló téma miatt is nehéz nem összehasonlítani Gaghan és Scorsese munkáját, de ha megpróbálunk úgy beülni a moziba, hogy pártatlanok maradunk, nem fogunk csalódni. Az Arany egy szórakoztató és izgalmas történet, egy igazi érzelmi hullámvasút, amit a főszereplő színészi játéka felejthetetlenné tesz.

Nem minden arany, ami fénylik! (Arany – kritika)Matthew McConaughey a 2005-ös Szahara és a 2008-as Bolondok aranya után ismét a kincs nyomába ered, de szerencsére, az előbbi két filmmel ellentétben, most a kiváló színészi képességeit is megcsillogtatja.7SzerintünkOlvasói értékelés: (1 Szavazás)6.5

The post Nem minden arany, ami fénylik! (Arany – kritika) appeared first on Rated.hu.