Maugli története sosem volt még ennyire izgalmas (A dzsungel könyve – kritika)

MEGOSZTÁS

A dzsungel könyve

Kipling örökbecsű novelláskötetének már számtalan feldolgozása létezik, de még egyikben sem volt olyan izgalmas és lélegzetelállító a dzsungel, mint Jon Favreau élőszereplős remake-jében. Maugli mostani kalandját majdhogynem teljesen hibátlanul sikerült vászonra vinnie a Vasember rendezőjének, azt a nagyon kis hibát pedig örömmel megbocsátjuk neki, mert a látvány egészen lenyűgöző.

A történet váza természetesen megmaradt. Favreau ugyanúgy az 1967-es Disney verziót meséli újra, csak itt nem Balu és Maugli barátságára hegyezték ki a történetet, hanem az embergyerek és a félelmetes Sir Kán küzdelmére. Amikor azt írom, hogy félelmetes egyáltalán nem tréfálok, mert ebben a mélységes és sötét dzsungelben egyértelműen a hatalmas Sir Kán az úr, akitől nem csak az erdő állatai, de maga a mozinéző is borzongani fog. A gigantikus tigris, ellentétben a rajzolt verzióval, itt már rögtön a film elején feltűnik a vásznon és az a feszültség, amit rendkívül hatásos belépője kelt egészen a film végéig kitart, úgy hogy sokszor a hideg futkos az ember hátán.

jungle-book-2016-posters-mowgli-baloo

A film animációja döbbenetesen élethű! A 3D pedig páratlan élménnyé teszi már a békés dzsungel látványát is, nem is beszélve az üldözéses jelenetekről! Olyannyira élethű, hogy sokszor szándékosan emlékeztetnem kellett magam, hogy amit látok az majdnem az utolsó kockáig digitális, mert a szupertechnika nyoma teljesen észrevehetetlen marad. A beszélő állatok a megszólalásig hasonlítanak valóságosokhoz, egyszerűen komolyan képtelenség elhinni, hogy a stáb ki sem mozdult a stúdióból és a Mauglit játszó Neel Sethi az egyetlen élő szereplője a filmnek, minden más digitális, vagy némely esetben ideiglenesen egy báb.

Ha már szóba került Neel Sethi azért az meg kell említenünk, hogy a színészpalánta ugyan nem nyújt kimagasló teljesítményt, mégis meg kell dicsérni alakításáért, mert egészen biztosan nagyon nehéz lehetett ilyen fiatalon helytállni egy olyan filmben, ahol Favreau utasításain kívül nem sok viszonyítási pont akadt a színészi játék tökéletesítésére.

Szerintem a film majdnem teljesen hibátlan. A sztorinak kifejezetten jót tett, hogy megbontották a régi erőegyensúlyt és Sir Kán került totálisan az előtérbe. Ettől sokkal izgalmasabb és valahogy egészen sötét hangulatú lett a dzsungel. Nagyon valóságos és életszerű.

The_Jungle_Book_77467

A cukiságfaktort azonban sajnos mégsem sikerült teljesen kiiktatni, mert a film háromnegyedénél az állatok mégis elkezdenek énekelni, ami teljesen összeegyeztethetetlen az addig látottakkal. A dalokkal amúgy egyenként nincs baj, de teljesen agyoncsapják az addigi remek hangulatot. Persze nyilván nincs Disney film éneklés nélkül, és a készítőknek az egészen kicsikre is gondolni kellett, hiszen hatéves kortól ajánlják a filmet, de most azért igazán kihagyhatták volna a dolgot, különösen, hogy a végeredmény nélküle tökéletes lett volna.

Egyébként a hatos besorolással is vitatkoznék egy kicsit, mert az tuti, hogy egy ilyen korú kisgyerek még erőteljesen félni fog ettől a filmtől. Igazán élvezetes a 8-10 éves korosztály számára lehet, ők már talán jobban fel tudják dolgozni Sir Kán és Bagira riasztó vicsorgásait és a hipnotikus Ká kísérteties felbukkanását. Ennél a résznél még én is erősen rászorítottam a szék karfájára.

Ezt az apró bakit azonban mindenképpen meg kell bocsájtanunk a készítőknek, mert a film nagyon élvezetes lett. Szerintem az Avatar óta nem volt ekkora újdonság a mozikban. Mindenképpen újranézős film.

Maugli története sosem volt még ennyire izgalmas (A dzsungel könyve – kritika)Maugli mostani kalandját majdhogynem teljesen hibátlanul sikerült vászonra vinnie a Vasember rendezőjének, azt a nagyon kis hibát pedig örömmel megbocsátjuk neki, mert a látvány egészen lenyűgöző.8SzerintünkOlvasói értékelés: (1 Szavazás)8.5

The post Maugli története sosem volt még ennyire izgalmas (A dzsungel könyve – kritika) appeared first on Rated.hu.