Mária Magdolna (kritika)

MEGOSZTÁS

Jézus és tanítványainak történetét már számtalanszor újraértelmezték a filmművészetben. Használhat egy rendező tradicionális vagy megbotránkoztató megközelítést a témával kapcsolatban a végeredmény így is, úgy is megosztó lesz, ahogyan Jézus alakja is az. Garth Davis megpróbált az arany középúton egyensúlyozni. Mária Magdolnáról szóló magával ragadó alkotása egyrészről követi a hagyományos dramaturgiát, másrészről kifejezetten újszerű és forradalmi álláspontot képvisel.

A film Jézus (Joaquin Phoenix) kereszthalálát egy az egyben a rehabilitált Mária Magdolna (Rooney Mara) szemszögéből meséli el. Mária Magdolna, akinek szerepe és alakja mindig is képlékeny és az aktuális céloknak megfelelően újraértelmezhető volt a katolicizmusban, jelen esetben egy olyan fiatal nő, aki nem elégszik meg azzal a klasszikus női szereppel, amit az első század társadalma és a benne uralkodó férfiak rákényszerítenek. Mária többre vágyik, mint egy elrendezett házasság, így családját hátrahagyva csatlakozik Jézushoz, aki egy égészen új életet kínál a lánynak. Így lesz Mária apostol, aki a megváltó személyén keresztül keresi saját hitét és sorsát.

Davis nagyon lassan és méltóságteljesen építi fel a lány történetét és nem elégszik meg azzal, hogy szimplán csak helyreállítsa renoméját. Forradalmi célt és feladatot is ad a számára, ami nem merül ki pusztán annyiban, hogy Mária vakon követi Jézust a végsőkig. A rendező egyenesen feminista ikonná teszi, ami kifejezetten szokatlan, de remekül illeszkedik a történetbe.

Davis Jézust sem a hagyományos módon ábrázolja, az ő megváltója nem egy nyugodt, sorsába beletörődő mindentudó, sokkal inkább zaklatott és fél a rá váró megmérettetéstől. Csak néha láthatjuk az erős bölcs, vagy a csodás gyógyító alakjában, legtöbbször inkább oltalomra szoruló gyermek, aki szomjazza a megnyugvást, amit csak a teremtő női energia adhat meg. Davis elkerüli, hogy szokványos szerelmi viszonyként utaljon Jézus és Mária Magdolna kapcsolatára. Viszonyuk több, éteribb, nem süllyed le egy hagyományos párkapcsolat szintjére, inkább egy mély, archetipikus barátság, mint szenvedély.

A rendező legbravúrosabb változtatása mégis Júdás (Tahar Rahim) figuráját érinti, ami végre kellőképpen sokrétű, motivációja és sorsának beteljesülése pedig a végletekig megindító.

Davis filmjének egyetlen hibája, hogy sokszor túl szájbarágós, mintha a párbeszédek egyenesen belénk akarnák sulykolni a film helyes értelmezését. A rendező nem hagyja meg számunkra a lehetőséget, hogy magunk jussunk bizonyos következtetésekre, inkább aprólékosan elmagyarázza, hogy mit is kell gondolnunk.

A színészi alakításokban egyszerűen lehetetlen hibát találni. Joaquin Phoenix egyértelműen a legjobb. Hiába múlt el már jócskán 33 nagyon meggyőző és erős a szerepben. Törékenységével hozza igazán közel a figurát, egyáltalán nem fél attól, hogy olyan hétköznapivá tegye a megváltó személyét, amennyire az csak lehetséges. Ez pedig nagyon jó megközelítés, mert így a történet elveszti azt a pátoszos vallási jelleget, ami általában meghatározza a hasonló alkotásokat. A film hitről és vallásról szól, Phoenix alakításán keresztül mégis olyan egyetemes és mindentől független igazságokkal operál, amikkel egy nem hívő néző is szívesen és örömmel azonosul.

Mária Magdolna (kritika)Mária Magdolnáról szóló magával ragadó alkotás egyrészről követi a hagyományos dramaturgiát, másrészről kifejezetten újszerű és forradalmi álláspontot képvisel.7.5SzerintünkOlvasói értékelés: (1 Szavazás)8.2

The post Mária Magdolna (kritika) appeared first on Rated.hu.