Látványos, de Kong az ürességtől (Kong: Koponya-sziget – kritika)

MEGOSZTÁS

12 évet kellett várnunk arra, hogy a mozitörténelem egyik legismertebb szörnyét újra a vetítővásznon láthassuk. Bár ez a Kong sokkal nagyobb, mint amihez az elmúlt évtizedekben hozzászokhattunk, ráadásul a Kong: Koponya-sziget látványa is lenyűgöző, de mindez olyan feledhető történettel párosul, hogy abba még az óriásmajom is belepirul. Ugyanakkor az is biztos, hogy Jordan Vogt-Roberts (A nyár királyai) rendező filmje nem díjakat nyerni jött, hanem megtölni a mozitermet a szórakoznivágyó közönséggel, arra pedig néha egészen alkalmas.

1973-ban járunk, a vietnami háború épp hogy csak véget ért, amikor kutatók olyan szigetre bukkannak a Csendes-óceán feltérképezetlen részén, ahol élő ember még nem nagyon járt. A tudósokból, katonákból és kalandorokból összeállított csapat ahogy feltűnik a paradicsomi helyszínen, rögtön Konggal, a Koponya-sziget királyával találja magát szembe. Bár az óriásmajom nagyon pipa tud lenni, és rombolásban sem utolsó, mégsem tőle kell igazán tartani a betolakodóknak. Az igazi veszély a föld alól leselkedik rájuk, de azért nem ért a fejük fölé is nézi olykor-olykor.

A Kong nem meglepő módon az összes eddigi King Kong-film közül a leglátványosabb és legakciódúsabb darab, ugyanakkor ennyire még a 2005-ös Peter Jackson féle verzió sem támadott egysíkú történettel. Tényleg lenyűgöző egyik másik jelenet, de eleve olyan nulla karakterek tűnnek fel a filmben, hogy a nézése közben is nehéz a szereplők többségét elhelyezni bárhova. És az még csak az egyik gond, hogy két-három mondatban elintézik mindenki motivációját, a történetvezetés is bőven hagy kívánnivalót maga után. A sziget ördögei sem zavarnak sok vizet, sőt, kifejezetten unalmasra sikeredtek a föld alól előmászó gyíkszerű lények. Mindezt megfejelve maga Kong is borzasztóan felületesen lett bemutatva, közel nem lehet annyira odalenni érte, mint a korábbi feldolgozások esetében.

A film vizuális megvalósítása ellenben parádésra sikeredett. Kong arckifejezéseit a jelen filmben katonaként is feltűnő színész, Toby Kebbell valósította meg. A CGI-t ugyanakkor remekül egészítik ki a valós helyszínek, melyeket Ausztráliában, Hawaiion és Vietnamban rögzítettek. Érdekes, hogy ezúttal a szörny nem hagyja el természetes élőhelyét, nem vonszolják át New Yorkba, de még csak egy nőt sem hordoz a tenyerén. Vagyis azért szó szerint véve igen, de közel sem úgy, ahogy korábban.

Igazán menő a szereposztás is: Tom Hiddleston, Samuel L. Jackson, John Goodman, Brie Larson és John C. Reilly is feltűnik a filmben, de tényleg emlékezetes közülök csak utóbbi tudott lenni. Reilly pont annyira komoly, mint amennyire komolyan érdemes venni az egész filmet. Mondjuk az is ide tartozik, hogy a Reilly által játszott karaktert pont a végén sikerül bevetni egy olyan felesleges jelenetben, hogy arra szavak sincsenek. Ha azt is ideveszzük, hogy tényleg egy kimondott látványfilmről van szó, akkor minden blődség feleférhet a szereplőkkel és a sztorival együtt is ebbe az egészbe, csak igen nagy kár ilyen komoly neveket ennyire elpazarolni.

Ha te sem veszed annyira komolyan ezt az egészet, akkor még egész kellemes meglepetés is érhet a Kong: Koponya-sziget nézése közben. Egyébként aki rögtön a stáblista megjelenésekor otthagyja a székét, akkor az bizony lemarad még egy jelenetről, ami előreveíti egy Kongnál is nagyobb szörny eljövetelét. De őt már mi nagyon is jól ismerjük

Látványos, de Kong az ürességtől (Kong: Koponya-sziget – kritika)Jordan Vogt-Roberts rendező filmje nem díjakat nyerni jött, hanem megtölni a mozitermet a szórakoznivágyó közönséggel, arra pedig egész alkalmas.6SzerintünkOlvasói értékelés: (1 Szavazás)5.5

The post Látványos, de Kong az ürességtől (Kong: Koponya-sziget – kritika) appeared first on Rated.hu.