Látványos, de felesleges remake (Ben-Hur – kritika)

MEGOSZTÁS

benhur2016movie-wide

Timur Bekmambetov rendező teljesen feleslegesen készítette el a Ben Hur sokadik remake-jét. Igazából ezzel a filmes tapasztalattal bele sem kellett volna kezdenie. A Lewis Wallace nagyszabású regénye alapján készült Bekmambetov változatnak minimum olyat kellett volna szólnia, mint egy atomrobbanás, ha túl akarja szárnyalni az 1959-es elődjét, ami 11 Oscar-díjat nyert és ezzel olyan rekordot állított fel, amit majdnem negyven évig nem tudott megdönteni egyetlen film sem. Az atomrobbanás természetesen elmaradt. A mostani Ben Hur egyetlen erénye a CGI által tökéletesre komponált akció, ez pedig túlzottan kevés egy ilyen kaliberű történetnél.

Lewis Wallace 1880-ban megjelent regénye már sokakat megihletett. Számtalan verzió készült már Ben Hur viszontagságos históriájáról. Ezek közül a Charlton Heston főszereplésével készült 1959-ben bemutatott változat méltán a leghíresebb, örökérvényű műremek. Persze lassabb ütemű és jóval hosszabb, mint amihez manapság az átlag nézőt próbálják hozzászoktatni, de ez még nem elég indok arra, hogy újabb (ez esetben silány) változat készüljön belőle.

Bekmambetov rendezése nem ad semmit az eredeti történethez, bár sok szempontból jobban konvergál Wallace regényéhez, mint az előző megfilmesítés. Rendezőnk máshogy közelíti meg Ben Hur és Messzala viszályát. Jobban és részletesebben bontja ki, hogy miért gyűlölik meg egymást olyan kibékíthetetlenül. Ez ugyan a film előnyére válik, de sajnos ez sem teszi sokkal különlegessebbé.

A Ben Hur történetét ugyan nehéz volna elspoilerezni, hiszen szinte mindenki ismeri, Bekmambetov mégis képes meglepetést okozni nekünk a végén, bár valószínűleg mindenki jobban járna, ha ezt nem tenné. Az egy dolog, hogy nem kapunk hozzáadott értéket a filmtől, ettől még dicséretes, hogy a megbocsájtás fontosságát hangsúlyozza a viszálykodás helyett.

A film nagyobbik fele bőven meghaladja a megfelelő szintet, de a nagyravágyó direktor aztán a legvégére biggyeszt két túlzó, szinte már szánalmasan giccses jelenetet, ami a film minden addigi erényét eltörli. A záróképtől egyenesen felfordul az ember gyomra, az előtte lévő nagyjelenetnél pedig nem hinném, hogy létezik gázosabb epizód a filmtörténelemben. Még egy vásári bazárban is nívósabb színészi teljesítményt láthatunk a helyi amatőr színtársulattól. A forgatókönyv tragikusan önmaga paródiájába fordul.

Azért a sok negatívum ellenére egy valamit mégis meg kell dicsérnünk: a CGI valóban csodás. Bekmambetov képes volt úgy újragondolni a fogatversenyt, hogy az tényleg elképesztően izgalmas és impozáns legyen. Nyilvánvaló, hogy ez a legizgalmasabb jelenet a történetben, de a készítőknek itt sikerült beletenni azt a bizonyos pluszt, amit máshonnan hiányoltunk. A tengeri csata is legalább ugyanilyen látványos.

Látva a filmet egyértelműen azt érezzük, hogy erre a két fontos jelenetre építik fel az egész cselekményt. Minden áldozatul esik annak, hogy ezek a részek tündökölhessenek. A lebilincselő akció és a kielégítő színészi játék azonban nem elég a sikerhez.

Látványos, de felesleges remake (Ben-Hur – kritika)A mostani Ben Hur egyetlen erénye a CGI által tökéletesre komponált akció, ez pedig túlzottan kevés egy ilyen kaliberű történetnél.5SzerintünkOlvasói értékelés: (1 Szavazás)5.4

The post Látványos, de felesleges remake (Ben-Hur – kritika) appeared first on Rated.hu.