Kiszámítható thriller, de tele van feszültséggel (A lány a vonaton – kritika)

MEGOSZTÁS

girl_on_the_train_1280

Paula Hawkins tavaly év elején a semmiből robbant be a köztudatba, mikor az A lány vonaton címre keresztelt könyvével egyszerre vezetett több fontos sikerlistát, másfél évvel később pedig már az azonos című filmadaptáció is megérkezett Tate Taylor (A hallgatás törvénye) rendezésében. A csavarosnak szánt thriller ugyan végig tele van feszültséggel, de csak a tapasztalatlan mozinézőt tudja megtéveszteni.

GOT015046.RAF

Nem egyszerű feladat egy jó regényből hasonlóan színvonalas filmet készíteni, számtalan példát láthattunk már egy-egy rossz forgatókönyv miatt árokba borult ígéretesnek tűnt kísérletre. Az A lány a vonaton esetében sikerült egy egész borús történetvezetést, valamint egy jó szereplőgárdát összehozni a produkcióra, de szerencsére nem csak ennyi az erénye a filmnek, amellett hogy nem fog az új Holtodiglanként élni az emlékezetünkben.

Rachel (Emily Blunt) naponta többször vonatra ül és közben csak azt várja, mikor pillanthatja meg egykori otthonát, ahol most volt férje (Justin Theraux) és annak új felesége (Rebecca Ferguson) lakik nemrég született gyermekükkel. Rachel súlyos alkoholproblémákkal küzd, egész napok esnek ki az emlékezetéből, egyre mélyebbre süllyed miközben képtelen megküzdeni jelenlegi helyzetével. Egyetlen boldogsága, hogy az ex-férj szomszédjában lakó ideálisnak tűnő párról (Haley Bennett, Luke Ewans) szövögeti saját ábrándjait. Aztán egy nap ez az aprócsak idill is romokba hullik az életében, mikor a messziről csodált lány eltűnik, Rachel pedig megpróbál utánajárni az eseményeknek. Még úgy is, hogy miközben segíteni igyekszik, gyakorlatilag senki nem hisz neki, ettől pedig csak egyre jobban bonyolódnak a szálak.

GOT011078.RAF

A végig érezhető feszültség megteremtésében a szürke, borongós képi világ mellett óriási szerepe van a dán Charlotte Bruus Christensennek (A vadászat, Távol a világ zajától). Az operatőr rengeteg premier plánnal dolgozott, a szereplők arcát elképesztően közel érezzük a sajátunkéhoz, minden rezdülést leolvashatunk róluk. Emellett azt is érdemes megemlíteni, hogy elég bátor filmadaptációval van dolgunk: a párbeszédek, a szereplők viselkedése olykor tényleg felkavaró tud lenni. Valamelyest még párhuzamba is állítható lenne a fentebb már említett Holtodiglan c. filmmel, mely szintén regényadaptáció, de az a helyzet, hogy A lány a vonaton ahhoz túlságosan is kiszámíthatóan halad a végkifejlete felé. Nem kell túl gyakorlott krimi kedvelőnek lenni a nagy fordulat jóval idő előtti leleplezéséhez. Szerencsére a film atmoszférája még akkor is elviszi a hátán a dolgot, mikor már biztosan tudjuk, hogy mi is történik itt valójában.

Emily Blunt annyira jól hozza a lezüllőtt szerepet, hogy szinte érezzük a piaszagot a moziteremben (mondjuk erre lehet rátett az is, hogy valaki sört ivott mellettem a vetítésen). Érdekes egyébként, hogy az alapgondolatok, melyeket a film körüljár, amellett hogy nagyon hétköznapiak, főleg női oldalról lehetnek maximálisan átérezhetőek. A párkapcsolati problémák, a hűtlenség, az anyaság, a megbocsájtás, a manipulálás persze nem csak az egyik nemet érintik, de Paula Hawkins írása az ő nézőpontjukra fókuszál.

Akik a könyvet szerették, valószínűleg felszínesnek fogják érezni azt, ahogyan a film bemutatja a szereplőket, de ez nem újdonság egy ilyen típusú adaptációnál. A szórakoztatófaktorral nincs gond, emiatt pedig megéri beüli rá a moziba.

Kiszámítható thriller, de tele van feszültséggel (A lány a vonaton – kritika)Sikerült egy egész borús történetvezetést, valamint egy jó szereplőgárdát összehozni a produkcióra, de szerencsére nem csak ennyi az erénye a filmnek, amellett hogy nem fog az új Holtodiglanként élni az emlékezetünkben.7SzerintünkOlvasói értékelés: (1 Szavazás)7.3

The post Kiszámítható thriller, de tele van feszültséggel (A lány a vonaton – kritika) appeared first on Rated.hu.