Jogod van labdába rúgni! (Brazilok – kritika)

MEGOSZTÁS

Kiss Csaba első rendezése simán veri az átlag magyar közönségfilmet. A Brazilok egy végtelenül szerethető darab, ami nyíltan, őszintén és főleg okosan beszél egy aktuális társadalmi problémáról, amit legtöbbször a hétköznapokban is csak pipiskedve merünk körbejárni.

Történetünk narrátora Fingi (Lakatos Erik), a minden lében kanál kissrác, aki mélyszegénységben él az acsai roma telepen családjával. A belevaló kiskamasz mindent tud a városka viselt dolgairól és az Indul a bakterház Bendegúzának szókimondó stílusában meséli el a tutit a helyi polgármesterről (Fekete Ernő) és hűséges, mindenre elszánt bandájáról. Na meg a telepi cigányokról, akik nagyon szeretnék megnyerni a helyi foci bajnokságot és a főnyereményül felkínált brazil utazást. A két tábor közti, amúgy is feszült viszony gyorsan elmérgesedik és a cigányok számára sokkal komolyabb lesz a tét egy mesés kirándulásnál, mert itt már az alapvető jogaikról van szó, a jogról, hogy egyáltalán labdába rúghassanak, szó szerint és képletesen egyaránt.

Ez persze csak a fő sodor, mert a Brazilok forgatókönyve sokkal több szálon fut ennél, az meg még külön meglepő is benne, hogy a forgatókönyvíró team mennyire szépen boldogult ezzel a sok kis érzelmes vadhajtással. Ez magyar közönségfilmben egyáltalán nem bevett gyakorlat, így ha valakinek tényleg sikerült eltalálni az arányokat, és még szép kerek pontot is tud tenni az egyes szálak végére, az tényleg igazán emlékezetes.

A focimeccsen kívül tehát van itt szépreményű szerelmi történet, ami Rómeó és Júlia drámájára hajaz, van bosszú és apa-fiú konfliktus, sőt még egy felderítésre váró bűnügy is, nevezetesen, hogy ki lopja állandó jelleggel a szalagkorlátot, meg a közlekedési táblákat. Megsúgom, az ügy felderítésében az előítéletesség igencsak rossz tanácsadó.

A film másik erőssége a párbeszédekben rejlik, a szöveg nagyon élő és ízes. Egyértelműen látszik, hogy M. Kiss Csabának valóban van némi köze a témához, ugyanis saját bevallása szerint is rengeteget interjúzott hasonló roma telepek lakóival szerte az országban. Pontosan tudta tehát, hogy miről és hogyan akar beszélni a Kusturica által ihletett történetben.

Az egyik humorforrás tehát maga a nyelv, a nyelvezet. Biztos vagyok benne, hogy pár jól sikerült mondat méltán nemesül majd szállóigévé. Kiss és rendezőtársa Rohonyi Gábor a helyzetkomikumban is jeleskedik, a poénok prímák, csak elvétve akad kihagyott ziccer.

A Brazilokat azonban annak ellenére sem nevezhetjük egyértelműen vígjátéknak, hogy az alkotók célja nyilvánvalóan a szórakoztatás volt, éppen eléggé elgondolkodtató és keserédes ahhoz, hogy reálisan, mellébeszélés nélkül taglalja a roma kérdést. Kicsit talán ábrándosabb a valóságnál, mégsem szépít meg semmit. Nem akarja feltétlenül kikényszeríteni a közönségből a nézőpontváltást, csak felkínálja a lehetőséget azáltal, hogy bemutatja az érem mindkét oldalát.

A film egyik érdekessége, hogy pár kivételtől eltekintve a nagyobb szerepeket mind amatőr színészek játsszák, az apróbb szerepekben viszont neves művészeket láthatunk. Így lehet Gryllus Dorkából egy villanásra fogatlan roma asszony, Schell Juditból ármánykodó polgármester feleség, Anger Zsoltból pedig jólelkű piás buszsofőr. Sőt, még Gáspár Laci is parádésan cameózik.

Az amatőr színészek játéka tökéletesen összesimul a képzett szereplőkével, nyugodtan mondhatjuk, hogy tapasztalat nélkül is kimagaslóan teljesítenek, nem sántít sem a mimika, sem a hanglejtés, ami azért elő szokott néha fordulni hasonló helyzetben.

A legjobb alakítást egyértelműen Farkas Franciska nyújtja, aki nagyon szenvedélyesen és őszintén játssza Rozit, a szép cigánylányt, akit álmai messze szólítanak a poros kisvárosból. Nagy Dániel Viktor is kitűnően teljesít, temperamentumos és karakteres.

Fekete Ernő egy kicsit túl szofisztikált polgármester, engem végig jobban emlékeztetett az Ibsen és Brecht drámákban játszott szerepeire, mint egy átlag magyar, ügyeskedő politikusra. Túl méltóságteljes ahhoz, hogy úgy istenigazából lealjasodjon. Ez nem azt jelenti, hogy rosszul játszana, ezt úgysem tudná megtenni, csak lehetett volna még egy kicsit gátlástalanabb és gőgösebb, hogy jobban ráismerhessünk honatyáinkra.

A Brazilok tehát egy sodró lendületű és lélekemelő mese a toleranciáról és az önérvényesítésről a mi kis Magyarországunk eleve elrendelt posványában. Van remény? M. Kiss Csaba szerint minden rajtunk múlik!

Jogod van labdába rúgni! (Brazilok – kritika)A Brazilok tehát egy sodró lendületű és lélekemelő mese a toleranciáról és az önérvényesítésről a mi kis Magyarországunk eleve elrendelt posványában. 8SzerintünkOlvasói értékelés: (1 Szavazás)8.1

The post Jogod van labdába rúgni! (Brazilok – kritika) appeared first on Rated.hu.