Itt egy hiánypótló és szinte tökéletes magyar film (Ernelláék Farkaséknál – kritika)

MEGOSZTÁS

ernellaek-farkaseknal

Hajdú Szabolcs új filmje egyértelműen felülírja mindazt, amit eddig a kortárs magyar filmről gondoltál. Az Ernelláék Farkaséknál egy kivételesen bensőséges és hiánypótló alkotás, tele pazar öniróniával és letaglózó őszinteséggel. Olyan társadalmi és családon belüli problémákat feszeget, amik mindannyiunk életében előfordultak már, csak talán még magunk sem néztünk szembe velük ennyire drasztikusan és leplezetlenül. Ez így eddig elég komoran hangzik, de cseppet sem kell félni! Igaz a szembesülés fájni fog egy kicsit, de közben őrülten jól fogunk szórakozni.

Hajdú Szabolcs minimál költségvetésből, saját családját és barátait csatasorba állítva forgatta le a filmet. Ezzel mintegy fittyet hányva a Nemzeti Filmalap nehézkes pályázati és munkamódszereire. Így minden megalkuvás nélkül alakíthatta a történetet és egy olyan nem mindennapi filmet hozott létre, ami ugyan száz százalékig a közönségnek szól, mégsem egy hagyományos értelemben vett magyar közönségfilm, ami kapcsán már minden néző csípőből szórja az unalomig ismert, szokványos kifogásokat.

Az Ernelláék Farkaséknál a mindenki számára ismerős családi problémákkal foglalkozik, a gyereknevelés és a párkapcsolat nehézségeivel, a családtagok közti viszonyrendszer egyszerű, olykor mégis kegyetlenül nehéz dinamikájával.

Hajdú egy pillanatig sem fut felesleges köröket a filmben, már az első perctől kezdve benne vagyunk az események sűrűjében és szinte azonnal szembesít bennünket a főszereplő házaspár legintimebb problémáival. Eszter (Török-Illyés Orsolya) és Farkas (Hajdú Szabolcs) nagyon szépen élnének egymás mellett, ha Farkas nem érezné úgy folyamatosan, hogy akaratos kisfiúk, Brúnó (Hajdú Zsiga) nem szakítja őket szét. A férfi nem képes tökéletesen megélni az apaságot, felesége pedig inkább kisfiúk felé fordul, ezért nem jön létre közöttük a vágyott hármas egység. A folyamatosan izzó ellentétek csak még inkább elhatalmasodnak, amikor váratlanul megérkezik Eszter nővére és családja Skóciából. Ernella (Tankó Erika) és Albert (Szabó Domonkos) mindent maguk mögött hagyva költöztek ki külföldre lányukkal, Laurával (Hajdú Lujza) a dolgaik azonban rosszul alakultak és szinte nincstelenül érkeztek vissza Magyarországra.

Innentől kezdve pedig nincs megállás, a konfliktusok folyamatosan cirkulálnak a szereplők között. Házastársak, anyák és apák, testvérek és sógorok feszülnek egymásnak szakadatlanul, a néző meg ha tehetné folyamatosan a homlokát csapkodná a felismeréstől, hogy hát pont ezen vitatkozott múltkor a feleségével és/vagy a nővérével, hogy az anyósát és az apósát már ne is említsük. Az ismerős szituációk külső szemlélőként való megélése egyrészről nagyon mulatságot, másrészről kifejezetten katartikus élmény. Egyfajta ironikus tükröt tart elénk, hogy leplezetlenül szemlélhessük benne saját hülyeségünket és hibáinkat, amikhez makacsul ragaszkodunk. Hajdú kíméletlen őszintesége felszabadít a nézőben egy jó adag öniróniát, amire tényleg nagy szükségünk van a hétköznapokban.

A film nyelvezetén kívül a képi világa sem szokványos. A relatív szűk belső tér (A helyszín a Hajdúék pesti lakása) meglehetősen felerősíti az ellentéteket. A színészek arcáról vett közelik pedig elénk tárnak minden rejtett érzelmet, ami a felszín alatt munkál.

A szereplőgárda nagyon jól muzsikál együtt, mondjuk ez nem csoda, hiszen a Maladype Színházban már sokszor eljátszották a történetet. A film Hajdú önéletrajzi ihletésű darabjának megfilmesítése.

Hajdú megmutatja nekünk, hogy mennyire idegen számunkra a saját családunk, de ezzel együtt arra is rávilágít, hogy mindannyian egyformák vagyunk és ugyanazokkal a problémákkal küzdünk szűk és tágabb környezetünkben egyaránt. Hasonlóak vagyunk még akkor is, ha az egónk teljesen mást suttog a fülünkbe.

Annyi bizonyos, hogy rég nem láthattunk ennyire tökéletesen összeállt magyar filmet a mozikban. Minden tiszteletünk Till Attiláé, hiszen imádtuk a Tiszta szívvelt, de Hajdú kamaradrámája egyértelműen komolyabb esélyekkel indulna az Oscarért.

Itt egy hiánypótló és szinte tökéletes magyar film (Ernelláék Farkaséknál – kritika)Annyi bizonyos, hogy rég nem láthattunk ennyire tökéletesen összeállt magyar filmet a mozikban.9SzerintünkOlvasói értékelés: (2 Szavazások)4.0

The post Itt egy hiánypótló és szinte tökéletes magyar film (Ernelláék Farkaséknál – kritika) appeared first on Rated.hu.