Így lesz valaki lúzerből mindenki hőse (Eddie, a sas – kritika)

MEGOSZTÁS

Eddie_jelenetfoto (1)

Az Eddie, a sas igazi filmes telitalálat! Az elragadóan vicces és szeretnivaló történet biztosan felvidít, sőt garantáltan szárnyalni fogsz majd, ha megnézed.

Eddie Edwards egy legenda. A britek nemzeti kincsként számon tartott síugrójának hihetetlen története annyira inspiráló, hogy csak idő kérdése volt, hogy mikor ír belőle valaki egy igazán jó forgatókönyvet. Edwards, akinek síelőként nem sikerült bekerülnie az 1984-es olimpiai csapatba, gondolt egy nagyot és hirtelen sportágat váltott, hogy elérhesse legnagyobb célját és olimpikon lehessen. Négy év alatt, teljesen a nulláról sajátította el a síugrás alapjait. Sem ideje, sem tehetsége nem volt hozzá, hogy igazán jó ugró legyen, de megszállottsága mégis eljuttatta az 1988-as calgaryi olimpiára. Itt természetesen tök utolsó lett az összes számban, amiben indult, bár két brit olimpiai rekordot is felállított. Ez azonban csak azért sikerült neki, mert konkrétan ő volt a legelső brit síugró, aki kvalifikációt szerzett ebben a sportágban. Ez a nem mindennapi, fura fazon nagyon hamar a közönség kedvence lett, rajongott érte mindenki, hiszen nála kitartóbb és szeretetreméltóbb sportolót keresve sem találhattak volna a játékok alatt, hacsak nem számítjuk ide a szintén legendás jamaicai bobcsapatot, akik ugyancsak ezen az olimpián indultak.

Eddie_jelenetfoto (3)

A jó sztori tehát adott volt, már csak a jó forgatókönyvíró hiányzott. A Sean Macaulary és Simon Kelton párosnak ez az első közös forgatókönyve, eddig mindketten főleg más területen tevékenykedtek. Macaulay a Daily Telegraph és a The Times írója, de konzultánsként már több hollywoodi produkcióban is dolgozott. Kelton pedig producerként vált ismertté.

A két író remek humora elképesztően vicces köntösbe öltöztette Edwards történetét. A film tényleg annyira mókás és szórakoztató, hogy folyamatosan nevetnem kellett miközben néztem, olyannyira, hogy sokszor a könnyem is kicsordult. A történet nem ül le egy pillanatra sem és a poénok sem lesznek unalmasak. Macaulary és Kelton annak ellenére képes volt izgalmat csempészni a sztoriba, hogy gyakorlatilag mindenki tisztában van a végkifejlettel. A rendező, Dexter Fletcher pedig magabiztosan irányítja a színészeket, akiknek amúgy is jutalomjáték eljátszani a prímán megírt szerepeket.

Keltonék a hatás kedvéért ugyan kicsit eltúlozzák Edwards ügyetlenségét, de ez a film javára válik, és remek lehetőséget nyújt Taron Egerton számára, hogy ismét megmutathassa mennyire tehetséges színész. Az ifjú titán, aki a Kingsman: A titkos szolgálat kém-palántájaként vált ismerté, most igazán nagyot alakít, amikor a kétballábas síugró bőrébe bújik. Nem utánozza Edwardsot, a köztük lévő hasonlóság pusztán a maszkmesterek érdeme, inkább teljesen újraértelmezi ezt a jópofa figurát a szórakoztatásunkra.

Eddie_jelenetfoto (5)

Hugh Jackman hozza a tőle elvárható szintet, nem hiszem, hogy bármi nehézséget okozott volna neki a szerep. Jól áll neki a kiégett edző figurája és valahogy mindig megnyugtató őt vaskarmok nélkül látni a vásznon. A film egyik legnagyobb poénja is neki jutott. Jackmannél lazábban valószínűleg senki sem tudna lesiklani egy kilencven méteres sáncról, még akkor sem, ha akarná!

A sztori több ponton is eltér a valóságtól. Jackman karaktere például teljes kitaláció és Edwards apja sem volt soha olyan konokul hajthatatlan, mint a filmen. Ezek a változtatások mégis szükségesek ahhoz, hogy egy igazán lelkesítő film legyen a végeredmény. Mert az Eddie, a sas egy kifejezetten lélekemelő és inspiráló film, amit én kivétel nélkül mindenkivel megnézetnék a mi siránkozó kis országunkban. Eddie Edwards megszállottsága követendő példa kéne, hogy legyen. Ha csak fele annyira akarnánk valamit, mint ő, már akkor is nagyon elégedettek lehetnénk magunkkal. Az ő rendíthetetlen eltökéltégére kéne gondolnunk minden pocsék napon, amikor hátat akarunk fordítani kitűzött céljainknak. Ha félnénk, vagy nem bíznánk önmagunkban, csak gondoljunk erre az eszményi sportolóra, aki soha nem adta fel, még akkor sem, amikor mindenki nevetett rajta. Mert tényleg nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel és a küzdelem. Szóval csak repülj és nevess! A lehetetlen közelebb van, mint gondolnád.

Így lesz valaki lúzerből mindenki hőse (Eddie, a sas – kritika)Az Eddie, a sas igazi filmes telitalálat! Az elragadóan vicces és szeretnivaló történet biztosan felvidít, sőt garantáltan szárnyalni fogsz majd, ha megnézed.9SzerintünkOlvasói értékelés: (1 Szavazás)8.5

The post Így lesz valaki lúzerből mindenki hőse (Eddie, a sas – kritika) appeared first on Rated.hu.