Hiperrealista közeli (Az alsó szomszéd – kritika)

MEGOSZTÁS

az_also_szomszed_1

Radu Muntean a román újhullám egyik legjobb rendezője. Legújabb alkotása egy szélsőségesen részletgazdag történet, melyben egy olyan családapa kálváriáját ismerhetjük meg, aki nem akar belekeveredni egy gyilkosságba. Az alsó szomszéd egy precíz környezettanulmány az elidegenedett városi ember egyéni felelősségéről.

Pătraşcu úr (Teodor Corban) csendesén éldegél feleségével és fiával egy szocreál társasházban, ahol az enyhén málló, régi falak és a több ponton záródó biztonsági ajtók mögött soha nem történik semmi érdekes. Mindenki éli a saját hétköznapi életét. Egy reggel azonban, amikor Pătraşcu hazaér a kutyasétáltatásból durva veszekedésre lesz figyelmes, ami az alattuk lévő lakásból szűrődik ki a folyosóra. Egy fiatal lány és egy férfi vitatkoznak a zárt ajtó mögött, Pătraşcu pedig nem tudja eldönteni, hogy közbeavatkozzon-e, vagy hagyja az egészet és ne üsse bele az orrát mások magánügyeibe. Mialatt ezen tépelődik, egyszer csak kitárul az ajtó és ő összetalálkozik az ingerült férfival, aki az imént jól hallhatóan megfenyegette a lányt. Dima (Iluian Postelnicu) szintén a ház lakója, egy felsőbb emeleten él feleségével, most mégis a fiatal lány lakásából rohan ki, igencsak zaklatottan. Pătraşcu nem igazán foglalkozik a dologgal, dolgozni megy, estére már teljesen el is felejtené a dolgot, ám amikor hazaér a ház lakói a fiatal lány halálhírével fogadják az utcán. Főhősünk nem akar belekeveredni a történtekbe, ezért a rendőrök elől is elhallgatja, hogy mit látott aznap délelőtt. Az ügynek azonban nem lesz ilyen könnyen vége, mert Dima másnap megkörnyékezi a családját és mindenféle ürüggyel elkezd betolakodni az életükbe.

A film ettől kezdve Pătraşcu lélektani drámáját követi nyomon, ahogyan kezeli ezt a feszültséggel teli és tulajdonképpen félelmetes szituációt. Muntean filmjét mégsem nevezhetjük hagyományos lélektani thrillernek, hiszen a rendező nem a műfaj szokványos elemeivel teremti meg a feszültséget. Ez a film sokkal különlegesebb annál. Ebben az univerzumban minden úgy történik, ahogyan az a való életben is történne és ezt tényleg szó szerint kell érteni. A rendező aprólékos részletességgel mutatja be főszereplővel történteket. A hosszú, jócskán elnyújtott snittek olyan reálisan ábrázolják Pătraşcu napjait a gyilkosság előtt és után, amennyire az csak lehetséges. A film szinte a dokumentumfilmek realizmusát követi és végig a főszereplőre koncentrál. Erre a hatásra a minimalizált filmzene is nagymértékben ráerősít.

Csak azt tudjuk, és azt látjuk, amit a főhős is tud, a történet pedig lassan és nyugodtan halad előre. A film feszültségét különös módon éppen ez a lassúság teremti meg. Mivel nem tudunk semmi biztosat és tulajdonképpen nem is történik semmi, a bizonytalanságunk folyamatosan nő, egészen a jól előkészített tetőpontig. A befejezés pedig gyors és hatásos, teljes dramaturgiai ellentéte az addig történteknek.

Muntean színészei is nagyon valósághűen, naturalistán formálják meg a szereplőket. A film játszódhatna akár a saját lépcsőházunkban is. Teodor Corban kiváló játéka sok szempontból olyan, mintha tükörbe néznénk. Saját lehetséges reakcióinkat láthatjuk a vásznon.

Corban személyesíti meg a tipikus középosztálybeli kisembert, aki csak nyugodtan szeretne élni. Problémakerülő hozzáállása azonban nem biztosítja neki a várt nyugalmat, hiszen a feltételezett gyilkoson kívül, még saját lelkiismeretével is meg kell küzdenie.

Muntean elsősorban erre a lelki krízisre fókuszál a végkifejletben. A közönyös, egymástól teljesen elszeparálódott emberek felelősségét firtatja. Egy olyan társadalom felelősségét, ahol a málló falak és a biztonsági ajtók mögött minden unalmasnak hitt életnek megvan a maga súlyos titka.

Hiperrealista közeli (Az alsó szomszéd – kritika)Az alsó szomszéd egy precíz környezettanulmány az elidegenedett városi ember egyéni felelősségéről.7SzerintünkOlvasói értékelés: (0 Szavazások)0.0

The post Hiperrealista közeli (Az alsó szomszéd – kritika) appeared first on Rated.hu.