Életem NAGY szerelme (kritika)

MEGOSZTÁS

Életem NAGY szerelme

Laurent Tirard komédiája egyértelműen túlszárnyalja a közelmúltban mozikba került francia vígjátékokat. A film könnyed humorát jó arányérzék jellemzi, a végén pedig még egy kicsit el is gondolkodtatja az embert. Persze nem nagyon, csak éppen annyira, hogy kimaxolhassa a romantikát. Ideális nyáresti darab, az Oscar-díjas Jean Dujardin főszereplésével.

Diane (Virginie Efira) sikeres ügyvédnő, akit eddig elkerült a nagy szerelem. Ráadásul ex-férje is folyamatosan az agyára megy, ugyanis a válásuk óta is közösen vezetnek egy ügyvédi irodát, ahol mindennaposak köztük a veszekedések. Az egyik ilyen veszekedés alkalmával Diane elveszti a mobiltelefonját egy étteremben, hazaérve pedig különös telefonhívást kap egy férfitól, aki megtalálta azt. Alexandre (Jean Dujardin) elbűvölő, vicces és lehengerlő a modora, hamar rá is veszi a nőt, hogy találkozzanak személyesen. A randin azonban nem várt meglepetés fogadja a NAGY reményekkel érkező Dianet, ugyanis Alexandre, csak 139 centiméter. Diane persze megdöbben, de udvarlója nem adja fel és kitartóan próbálkozik, hogy meghódíthassa. Hamarosan kiderül azonban, hogy nem is a köztük lévő magasságkülönbség a legnagyobb baj.

A nem mindennapi szituáció persze remek alkalmat teremt, hogy író-rendezőnk megcsillogtassa a humorát. Tirard tehetségesen válogat a poénok között. A kényesnek minősülő témára való tekintettel kifejezetten visszafogott, annak ellenére, hogy folyamatosan a főszereplő magasságán viccelődik. Ezek a poénok azonban nem otrombák, nem érezzük kellemetlenül magunkat, hogy nevetnünk kell rajtuk.

A film nagyon jól rávilágít Alexandre különleges helyzetének nehézségeire, megmutatja, hogy milyen őrült fárasztó lehet az örökös magyarázkodás egy olyan embernek, aki valamilyen külsőség miatt nem felel meg a társadalom által támasztott elvárásoknak. Milyen kiábrándító újra lefutni ugyanazokat a köröket, csak mert alacsonyabb, kövérebb, soványabb valaki, vagy egyszerűen van valamilyen betegsége. Tirard nagyon jól a szánkba rágja a játékidő alatt, hogy hogyan is kellene toleránsabbnak lennünk. Mi magyarok pedig nyugodtan tanulhatnánk tőle, mert igazán van hová fejlődnünk ezen a téren! Gondoljunk például arra az esetre a közelmúltból, amikor egy Down- szindrómás fiút kitiltottak egy edzőteremből, mert az oda járó közönségnek derogált együtt edzeni vele.

A filmnek tehát nem csak az önfeledt nevettetés a célja, tartalma is van. Jean Dujardin príma játékával pedig kiválóan megmutatja nekünk, hogy milyen lehet ezt a helyzetet belülről megélni. Virginie Efira, akit legutóbb egy elég egysíkú szerepben láthattunk, itt nagyobb mozgásteret kap és jobban kibontakozhat.

Fontos megemlíteni, hogy a vígjátékhoz készült magyar szinkron most kifejezetten jól sikerült. Fekete Ernő hangja ad valamiféle, csak rá jellemző pluszt a főszereplő karakteréhez.

A vásznon látható filmes trükkökről, azonban ezt nem mondhatjuk el. A módszer, ahogyan Dujardint alacsonyabbá változtatták annyira béna, hogy rendezőnk ezért nyugodtan elszégyellheti magát. Tényleg zavaró, hogy a színész alakja élesen elüt a háttértől, de ettől eltekintve egy hibátlan francia romkomot láthatunk.

Életem NAGY szerelme (kritika)Laurent Tirard komédiája egyértelműen túlszárnyalja a közelmúltban mozikba került francia vígjátékokat. A film könnyed humorát jó arányérzék jellemzi, a végén pedig még egy kicsit el is gondolkodtatja az embert.7SzerintünkOlvasói értékelés: (0 Szavazások)0.0

The post Életem NAGY szerelme (kritika) appeared first on Rated.hu.