Egyszerű, mint a faék (A mestergyilkos – Feltámadás – kritika)

MEGOSZTÁS

A_mestergyilkos_Feltamadas_borito1-1068x668

Jason Statham legújabb akciófilmje olyan egyszerű, mint az a bizonyos faék. A sallangoktól mentes forgatókönyv tökéletesen illeszkedik Statham futószalagon gyártott, instant életművébe, ahol a minőség távolról sem olyan fontos, mint a mennyiség. Hogy jó lett-e a film? Jó. És bővebben? Nem jó.

A történet tényleg annyira egyszerű, hogy szinte már fáj. (Illedelmesen túlzó tompítás. Tényleg fáj!) Mondhatni buta, butácska, tovább becézve esetleg bájosan naiv. Bishop (Statham) a jó képességű, de kiégett mestergyilkos egy hajón él visszavonultan és búvároktatásból éldegél. Ám a múlt nem ereszti és meg kell ölnie három embert teljes titokban, különben megölik élete nagy szerelmét (Jessica Alba), akit igazából tíz perce sem ismer még. Bishop tehát hősiesen kötélnek áll és kénytelen kelletlen ólomesőt zúdít a fél világra, aztán csak úgy mellékesen puszta kézzel kitép még néhány torkot a gyárilag előírt helyéről, hogy bosszút állhasson élete megrontóján. Ennyi. Nincs csavar, nincsenek különösebben jó dumák sem, helyette vannak viszont olyan logikai bukfencek, hogy a fal adja a másikat. Az öttagú forgatókönyvíró team, megfeszített munkával talán még ebédszünet előtt összehozta ezt a vázlatos kis történetecskét, hogy a nap hátralévő részét más, fontosabb dolgokkal tölthesse.

Azért van pár igazán szórakoztató rész is a filmben, például amikor Statham egy grizzly medvét meghazudtoló kecsességgel táncol, vagy amikor a véres harc hevében is rengeteg ideje marad arra, hogy alaposan bekenje izmos felsőtestét cápariasztó… mondom: CÁPARIASZTÓ krémmel.

A film egyetlen igazán értékelhető negyedórája, amikor Tommy Lee Jones feltűnik a vásznon. Erre az időre valahogy minden a helyére kerül, előkerülnek a poénok, fokozódik az izgalom. A színész szerepe szerint is egy rutinos, öreg rókát játszik, nagy tapasztalattal és végtelen nyugalommal. Ez igaz színészi teljesítményére is, ami gyakorlatilag megmenti a filmet attól, hogy véresen cikis legyen.

Az akciójelenetek amúgy rendben vannak, szépen fogy a golyó, patakzik a vér, izgalmasak a verekedések, egyedül csak az ront a jelenetek színvonalán, hogy az effektek hihetetlenül bénák, minimál költségvetésből készültek és erősen idézik olyan filmek hangulatát, mint mondjuk a Sharknado sorozat.

Ezektől eltekintve A mestergyilkos második része aránylag fogyasztható termék, csak a műfaját kell átneveznünk akciófilmről, vígjátékká.

Egyszerű, mint a faék (A mestergyilkos – Feltámadás – kritika)Hogy jó lett-e a film? Jó. És bővebben? Nem jó.5.5SzerintünkOlvasói értékelés: (1 Szavazás)5.1

The post Egyszerű, mint a faék (A mestergyilkos – Feltámadás – kritika) appeared first on Rated.hu.