Ártatlanok (kritika)

MEGOSZTÁS

Anne Fontaine rendhagyó és megindító háborús filmje női szemszögből mutatja be a világégés által okozott megmagyarázhatatlan szenvedést.

1945-ben egy fiatal doktornő, Mathilde (Lou de Laâge) érkezik Lengyelországba, hogy a koncentrációs táborok túlélőin segítsen. Egyik nap a közeli kolostorból egy apáca kér tőle segítséget. Mathilde a kolostorba érve szinte felfoghatatlan dolgot tapasztal, a nővérek közül többen is gyermeket várnak. Szovjet katonák erőszakolták meg őket. Az apácák természetesen titkolni kényszerülnek állapotunkat, mert az egyrészről teljesen összeegyeztethetetlen szent hivatásukkal, másrészről pedig fel is oszlatnák a rendet, ha kiderülne mi is történt a kolostorban. Mathilde mindent kockára tesz, hogy segíthessen a bajba jutott nőkön és az ártatlan újszülötteken, de a zárda szigorú főnöknőjével (Agata Kulesza) nincs éppen könnyű dolga.

A film központi kérdése a vallásban, a hitben való elbizonytalanodás aspektusainak vizsgálata. Fontaine természetesen felteszi az elmaradhatatlan általános kérdést, miszerint egy mindenható Isten hogyan is képes végignézni egy háború borzalmát, de a rendezőnő nem elégszik meg ennyivel. Alaposan feltárja szereplői személyes hitét is, mely minden esetben más és más. Lehet egyszerű kényszer, vagy vak vallásos buzgóság, de lehet csak pusztán maga a női önbecsülés is.

Mathilde világias felfogása a modern gondolkodású nézőt képviseli. Ugyanis először meglehetősen nehéz, majdhogynem lehetetlen átélni az apácák mélyen vallásos hozzáállását, mely még egy egyszerű orvosi vizsgálatot is lehetetlenné tesz. Ahogy azonban halad előre a történet és megismerjük a szereplők belső, egyéni indítatását egyre jobban érthetővé válik viselkedésük is.

Fontaine jól ellenpontozza a vallásos szűziességet és a női kiszolgáltatottságot Mathilde ártatlan románcával, mely közte és egy tábori orvos közt alakul. A kapcsolat, amelyről már az első pillanatban lehet tudni, hogy nem örökre szól, leginkább csak a testiségen alapul, a szerelemhez Mathilde részéről köze sincs. Számára egyfajta „kényszerhelyzet”, amit a háború által kiváltott magány és örökös félelem hív életre. Ugyanakkor rendkívül jól példázza magát a női önrendelkezést is. A doktornő saját akaratából megy bele egy testiségen alapuló kapcsolatba, megbánás és minden különösebb bűntudat nélkül. A szabályokat saját maga hozza, nem igazodik semmilyen felsőbbnek mondott irányelvhez.

Az apácák helyzetnek furcsaságából adódóan természetesen számukra is eljön az idő, amikor át kell értékelniük vallásos világrendjüket. Egyesek végképp elvesztik hitüket, mások pedig megpróbálják átformálni azt az új helyzetnek megfelelően.

Az ártatlanok egyfajta jelképe a háború utáni átalakulásnak, amely alapjaiban rendezte át és törte meg az emberek életét és hitét. A harcok elmúlhattak, a testi sebek begyógyulhattak, de a túlélő lelkeknek még a gondos ápolás sem hozott nyugalmat.

Ártatlanok (kritika)Az ártatlanok egyfajta jelképe a háború utáni átalakulásnak, amely alapjaiban rendezte át és törte meg az emberek életét és hitét. 7.5SzerintünkOlvasói értékelés: (0 Szavazások)0.0

The post Ártatlanok (kritika) appeared first on Rated.hu.