A pótolhatatlan Werner doktor (kritika)

MEGOSZTÁS

Thomas Lilti, a francia rendező ismét orvosi témájú filmet forgatott. Hippokratész című mozija még egy fiatal rezidensről szólt, A pótolhatatlan Werner doktor viszont már egy középkorú háziorvos története, aki kész mindent feláldozni a hivatásáért. Lilti melankolikusan induló története sokkal többet ad, mint azt első pillantásra gondolnánk. Pozitív energiával tölt fel, hogy a lelkünkben vidám kis rőzse-dalokkal távozhassunk a moziból.

A film egy kifejezetten szomorú felütéssel indul. Werner doktornál (François Cluzet) agydaganatot diagnosztizálnak. Így a nélkülözhetetlen vidéki háziorvos arra kényszerül, hogy átadja praxisát egy kezdő kollégájának, hogy több ideje maradjon gyógyulni és pihenni. Így érkezik meg Natalie (Marianne Denicourt) a városka és Werner megszokott rendben zajló életébe. A nagyvárosi sürgősségin szocializálódott doktornőnek minden lelki erejét latba kell vetnie, hogy gyorsan beletanuljon az új munkakörbe, mert Werner nem mindig tartja magát a bevett orvosi módszerekhez. Ráadásul ő bizonyul a városkában a legborzasztóbb betegnek, egyszerűen képtelen a pihenésre. Folyamatosan Natalie nyomában lohol, hogy ellenőrizze minden lépését. Számára a nő bizonyos szempontból csak egy okoskodó trónbitorló, éppen ezért talán ő lepődik meg a legjobban, amikor vonzalmat kezd érezni iránta.

A film legnagyobb erőssége a példásan kidolgozott karakterekben rejlik. Lilti nagy hangsúlyt fektet rá, hogy részletesen bemutassa Werner érzelmeit. François Cluzet, visszafogott, mértékletes játéka pedig remekül ellenpontozza a karakterében tomboló robbanásszerű indulatokat. Nagyon jól alakítja a zárkózott, megingathatatlan, hivatásának élő orvost, akinek a testi tünetek kezelésénél sokkal fontosabb a bonyolult emberi lélek gyógyítása. Akárcsak az Életrevalókban, itt is lebilincselő játékot láthatunk a színésztől.

Lilti az egyéni érzelmekkel párhuzamosan a közösség mindent legyőző erejével is foglakozik. Nemcsak a főszereplőkre koncentrál, de a magányos városka egymásra utalt lakóit is a lehető legszínesebben mutatja be. A rendező pár jellemvonással is érzékletesen tudja ábrázolni mellékszereplői sorsát, múltjukat és jelenüket. Ezzel pedig élő, nyüzsgő, nagyon is valóságos környezetet teremt.

Mindemellett szókimondó és élénk stílusban boncolgatja Franciaország éppen aktuális szociális és társadalmi problémáit. Mindazt, ami egyszerre szép és nehéz a mindennapokban.

A filmet romantikusnak „csúfolják”, de a szerelmi szél olyan finoman, szinte teljesen észrevétlenül húzódik meg benne, hogy az tényleg üdítő. Egyáltalán nem egy elcsépelt romkom, diszkrét, bájos és szívet melengető.

Lilti munkája alapjáraton tényleg szomorkás hangulatú egy kicsit, de ez ne riasszon el tőle senkit, mert egyrészről rendezőnk fekete humora kifejezetten príma, másrészről pedig a befejezésre tartogatott fordulat nagyon vidám és pozitív üzenetet hordoz. Maximálisan feltöltődünk tőle és így már a meglehetősen giccses finálé sem fog senkit zavarni. Lefogadom, hogy a moziból kilépve jókedvűen dalolva szeretnél majd belehajtani a végtelen narancsszín naplementébe!

A pótolhatatlan Werner doktor (kritika)Lilti munkája alapjáraton tényleg szomorkás hangulatú egy kicsit, de ez ne riasszon el tőle senkit, mert egyrészről rendezőnk fekete humora kifejezetten príma, másrészről pedig a befejezésre tartogatott fordulat nagyon vidám és pozitív üzenetet hordoz.8SzerintünkOlvasói értékelés: (1 Szavazás)8.3

The post A pótolhatatlan Werner doktor (kritika) appeared first on Rated.hu.