47 méter mélyen (kritika)

MEGOSZTÁS

A 47 méter mélyen egy abszolút középkategóriás cápás mozi, faék egyszerűségű történettel, közepes alakításokkal és felháborítóan béna párbeszédekkel. Mindennek ellenére Johannes Roberts rendezőbe szorult némi tehetség és képes egy egészen fogyasztható filmet fabrikálni a sekélyes forgatókönyvből. (Amit mellesleg szintén ő írt, de ez amúgy totálisan mellékes, mert ez a film akkor se lenne sokkal jobb, ha maga Spielberg, minden cápák pápája, munkálkodott volna rajta.)

A sztorihoz tehát kell Mandy Moore és Claire Holt, akik testvéreket alakítanak és éppen a csodás Mexikóban nyaralnak. Az egyik lány (Moore) egy kis félős nebáncsvirág, akit pont ezért, pont most dobott az álom pasija. A másik lány cseppet sem félős, ezért rá is veszi nővérét, hogy búslakodás helyett randizzanak vadidegen, feltételezhetően teljesen megbízhatatlan palikkal, akik azt mondják, hogy véres cafatokkal beetetni cápákat és aztán leereszkedni közéjük egy kivénhedt csörlőre kötött kaszniban, aminél még a Titanic is jobban csillog a fenéken, az remek ötlet. Hőseink persze gondolkodás nélkül lemerülnek, mert egy cápás Instagram fotó mindennél több lájkot ér.

Szóval csajok a kaszniban, a cápák már körülöttük tobzódnak és jöhetnek is a bizonyos szempontból tényleg szórakoztató és főleg sokat sejtető beszólások. Pl. Olyan gyönyörű itt a víz alatt, én legszívesebben örökre itt maradnék! Már nem is félek!

Milyen kedves is ez a butuska, B-kategóriás hiszékenység. Tök nyilvánvaló, hogy itt a víz alól maximum csak zömében véres torzók fognak felbukkanni, esetleg ha a rendező éppen jó kedvében van, megmenekülhet valaki, de én igazából nem szeretném, mert Roberts egyáltalán nem tud párbeszédet írni és ennél a béna szenvelgésnél még a kiontott belek látványa is csak sokkal jobb lehet.

Végre jön a váratlan fordulat, a csörlő leszakad és a lányok lent rekednek 47 méter mélyen. Fogy az oxigén, feljönni viszont csak szakaszosan lehetne a dekompresszió miatt, nem mellékesen pedig Mexikó teljes cápa populációja főszereplőinket szeretné elfogyasztani.

Roberts láthatóan A Zátony sztoriját próbálja meg újraértelmezni, de sajnos hibát hibára halmoz, amitől a film egy idő után végletesen egysíkúvá és butává válik. Az egy dolog, hogy író rendezőnk egyáltalán nem foglalkozott a karakterek megrajzolásával, mintha csak valóban cápa eleségnek szánta volna őket. Kit érdekel, úgyis megcsócsálja egy CGI szörny, minek neki személyiség! Így azonban nem is lesznek senkinek sem szimpatikusak a főszereplők és az embernek nincs is különösebb ingerenciája, hogy szurkoljon nekik.

Amúgy a látványt tényleg nagyon ott van a filmben, nem egy Megacápa az óriáskrokodil ellen szintű CGI-t kell elképzelni, minden teljesen korrekt. A cápák tényleg szépen kivitelezettek, az egyetlen baj az velük, hogy Roberts nem használja ki őket eléggé. Azt nem mondom, hogy nem fogtam néha tényleg rá a karfára egy jobban sikerült jump scare után, de az ijesztgetés többnyire tényleg kiszámítható marad, túl nyilvánvaló, hogy mikor kell végre történnie valami izgalmasabbnak.

Roberts az idő és a fogyóban lévő oxigén problematikáját is túl szabadon kezeli, nincsenek összhangban a dolgok, ennyi erővel kopoltyút is növeszthetnének a lányok a víz alatt.

Egyébként Roberts hibái maximálisan elnézhetők lennének, ha tudna bármi eredetit nyújtani cápa ügyben, hiába próbálja feldobni a végén egy hányaveti kis csavarral az ezerszer látott sztorit, az sajnos kicsit sem lesz izgalmasabb. Ez a film maximum csak háttérzajnak megy el egy jó kis vasárnap délutáni sziesztához.

47 méter mélyen (kritika)A 47 méter mélyen egy abszolút középkategóriás cápás mozi, faék egyszerűségű történettel, közepes alakításokkal és felháborítóan béna párbeszédekkel.5SzerintünkOlvasói értékelés: (1 Szavazás)4.3

The post 47 méter mélyen (kritika) appeared first on Rated.hu.